Az utolsó nap Afisia szigetén

A Konstantinápoly vagy Sándor király óceánjáróSarti egykori lakói, az I. világháború utáni görög-török háború következményeként arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat, a Márvány-tengeren elhelyezkedő, törökországi Afisia (Αφουσία) vagy Ophiousa (Οφιούσα) szigetet, mai nevén az Avşa szigetet.

Az afissziaiak először az attikai Lavrion területére menekültek, csak később kaptak tájékoztatást a görög államtól, egy, a szülőhelyükhöz hasonló faluról, a Halkidiki-félszigeten elhelyezkedő Szártiról.

Az alábbiakban az Afisia sziget elhagyásának napjáról olvashatunk néhány gondolatot, amelyet Petsavas Nicholas írt. Belegondolni is rossz, hogy kisgyermekes családok kényszerültek szeretteiket hátrahagyni és hajóra szállni egy jobb, békésebb élet reményében…

1922. október 18. Szerda.

Ez az a dátum, amit a fiatalabb Afisiaiaknak soha nem szabad elfelejteni!

Ez a dátum határozottan megváltoztatta az egész falu és lakóinak történelmét!

Október 18. Szerda. Ez volt az a nap, amikor a “Konstantinápoly” nevű óceánjáró felhúzta horgonyait, és fedélzetén 1500 lélekkel indult útnak, egy számukra ismeretlen, de a szabadságot jelentő Görögország felé, ahol végre megmenekülhettek a törökök kardja elől…

A hajó állatokkal, poggyászokkal, emlékekkel és az emberekkel megterhelve már három egymást követő napon elhagyta Afisia partját, de otthonaikat, templomaikat, a szőlőt, a bort, a szent földet és a halottaikat azonban nem fogadta be a tengerjáró.

A harmadik napon a hajó továbbra is életeket mentett volna, Afisia azonban mint egy édesanya, megragadta gyermekeit és alattomos démonná változott. A tenger dühös lett, az ég elsötétült és erős szél próbálta megállítani az elkülönülést, arra kényszerítve, hogy újra lehorgonyozzon a hajó.

Minden afissziai inkább felmászott a “Saturn bortartályok” nyitott fedélzetére, arra a pontra, amely véget vetett a tenger és a vér eggyé válásának. Mint mikor szülés közben is vér különíti el anyától gyermekét…

“Elhagyom az én falum, messze külföldre vágyom
De gondolataim a közeledben maradnak
Viszlát, elmegyek hát könnyes szemmel,
Sebzett szívemtől fájó mellemmel.

Ó, édes Afisia, a folyam közepén
A te leányaidat száműzték…

(Részlet az Afisia üldözése c. versből)

afisia.gr

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük