Már régóta létrejött bennem egy kiskert utáni vágy, ami kiszakíthatna a nagyvárosi életből, egy csendes és egészségesebb környezetbe. Elképzeltem, hogy lesz egy kis takaros kék-fehérre festett házikóm, lesznek kis pálmafáim és narancsfáim, egy kis medencével vagy kerti tóval, és mellette egy kis homokos napozó résszel.
Lehunyom majd ott a szemem és felvételről elindítom a tenger hangját. Így munka után könnyebben el tudok majd lazulni és képzeletben eljutni például: Szárti tengerpartjára. Ez idáig ezekről álmodoztam. Csak mostanában jöttem rá arra, hogy ebből már régen teljesítettek egy kívánságomat a görög Istenek. Utólag arra is rá kellett jöjjek, hogy nagyon jó a humoruk, de az is lehetséges, hogy talán én kértem tőlük kissé pontatlanul.
Történt, hogy két éve az egyik téli napon, a kellemesen befűtött lakásban, görög narancsot eszegettem. (Legalábbis ez volt rácímkézve a helyi piacról vásárolt gyümölcsön.) Elég sok mag volt benne és mivel a kényelmes Relax fotelben ültem, nehezemre esett kivinni a szemetesbe, így a kezemben tartogattam egy jó ideig. Később valamiért egy laza mozdulattal a mellettem lévő egyik cserepes szobanövény földjére löktem. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért tettem. Nem is igazán volt tudatos.
Néhány nap múltán valaki a családból a virág földjét fellazította, mert a sok öntözéstől össze volt tömörülve. Ezáltal a magocskákra föld került. Valamikor tavasszal azt vettük észre, hogy újfajta növények hajtanak ki. Én már addigra az egészet el is felejtettem. Tanakodtunk mik lehetnek, majd később mégis leesett. Utánanéztem az interneten, de hamar rá kellett jönnöm a kinézete alapján, hogy nem is hasonlítanak a leveleik a narancsfáéra. Azért jó volt ábrándozni arról, hogy az egyik vágyam teljesült…
Külön ültettem őket a szobanövénytől egy másik cserépbe, és kíváncsiságból melléjük temettem el egy citrommagot. Abban a hitben ültettem melléjük, hogy amikor az majd kikel, akkor össze tudjam velük hasonlítani, hogy egyáltalán a citrusfélék családjába tartoznak-e. Az is megfordult akkor bennem, hogy lehet citromok azok a korábban elültetett és kikelt „narancsok”…
Nem tudom miként juthatott ilyesmi akkor az eszembe, mármint hogy a narancsmagból esetleg valamilyen varázslatos módon citromfa nőne, de a mai világban már semmi nem lehetetlen. Én egyelőre még talán jobban megbízom a görög őstermelőkben, így néhány paradicsommagot is elültettem, de ezt majd egy másik alkalommal fogom megírni, persze csak a diófás cikkem után, ami még ennél is kacifántosabb történet lesz.
Szóval, ki is kelt az új növényem szépen, és az amatőr, városi, józan paraszti eszemmel meg is tudtam állapítani, hogy biztosan citromfa lesz. Azt is sikerült megállapítanom, hogy a mellette növő két másik növény nagyban eltér tőle, tehát nem történt varázslat. Talán örök rejtély marad, hogy mik lehetnek. Mostanában úgy vettem észre, hogy inkább a babérra hasonlítanak…
Mondom én, hogy van humoruk az Isteneknek. :) Szépek-szépek, csak nagyon lassan nőnek. Sajnos hiányzik nekik a „görög” Napfény, hiszen a lakásban még a „magyarból” is alig jut a számukra. Már két évesek, de az egy araszt sem érik el. Úgy saccoltam, hogy 2050-ben, nyugdíjas koromra talán szüretelhetek is a citromból. Viszont tök szuper, mert „narancsféle” babérom már van, csak sajnálom learatni.
… és hogy melyik kívánságom teljesült a sokból, amiket az Istenektől kértem? Értelemszerűen a legelső. Én egy kis kertet szerettem volna, és meg is kaptam, bár figyelmetlen voltam, mert nem határoztam meg, hogy mennyire lehet kicsi. A görög Istenektől, szeretetből, csak egy cserépnyi kertecskét kaptam, amitől én még ugyanolyan boldog vagyok, akkor is, ha mégsem narancsfák nőnek rajta.
Lehet, hogy pálmafák lesznek?
(Szabó Sándor Zsolt)