A pisztácia

Köztudott, hogy az őskorban az élelemszerzésnek kétféle módja volt, vadászat és a gyűjtögető életmód. Mindkettő létfontosságú szerepet töltött be az ősember életében. A gyümölcsök, magok továbbá az ókorban is fontos szerepet játszottak mind a gazdaságban, mind a világkereskedelemben. Régészeti leletek szerint a pisztáciát már i.e. 7000-ben is ismerték, több ország létfontosságú élelme volt, s máig fontos szerepet játszik az érintett országok életében. Őshonos az egész földközi-tenger térségében, Szíriában, Görögországban, Iránban, és Nyugat-Ázsiában. Jelenleg legnagyobb termelője Irán. A pisztácia egyike annak a két diónak, amelyet a Biblia is megemlít.

Pisztácia

A pisztáciának 16 fajtája létezik, melyek közül nyolc a mediterrán területeken terem, ezek mindegyike alkalmas a fogyasztásra, s közülük a legelterjedtebb a Pistacia vera. A pisztáciát továbbá díszfának is használják, vonzó levélzete miatt. A kínai pisztáciafa (Pistacia chinensis) termése pl. fogyasztásra alkalmatlan, élvezhetetlen íze miatt, ezért Kínában a pisztáciát csak mint dísznövényt termesztik. A pisztácia további fajtáit inkább a gyógyászatban és a vegyiparban használják, egyik fajtája pedig csak a Kanári-szigeteken őshonos. A Görögországban is termő pisztáciák közül 3 ismert. A 2005-ös termelési adatok szerint Görögország a pisztáciát termelő országok között 9500 tonna pisztáciával a 6. volt.

Pistacia Vera

A pisztácia termesztésre alkalmas helyek az olajhoz és a mandulához hasonlóak. Nedvesség- és páramentes meleg, száraz helyek (akár 40C). A pisztácia kétlaki növény, a szél segítségével szaporodik. A fák kb. 5-8 év növekedés után kezd termelni, de csak 15-20 év után beszélhetünk teljes termelésről. Egy érett fa akár 22 kg pisztáciát is megterem. Előfordul, hogy a pisztáciafa csak két évente hoz termést, de kedvező körülmények között egy fa akár évszázadokig is él és termel.

A termés a szőlőhöz hasonló fürtökben nő,  a fürtökben található magok ovális formájú, 1,5-2 cm méretű, a mogyoróhoz hasonló magok, kemény héjban és vékony hártyában. Színük változó, a sárgától a zöldig, s csak ősszel kezd igazán sötétedni.  Állítólag minél sötétebb zöld színű, annál értékesebb. A pisztácia olajban gazdag termés, ezért bár sokan szeretik kiváló csemegeként szolgáló magját, a pisztáciát elsősorban nem ezért termesztik, hanem a belőle kinyerhető olaj miatt. Pirítva, de akár nyersen is, enyhén sózva fogyasztható, különleges ízű csemege. Erős, jellegzetes íze van, melyet édességekhez (baklava, biscotti) fagylaltokhoz, felvágottakhoz, ragukhoz és további ételekhez is használják. A pisztácia saláta a friss pisztáciát vagy pisztácia pudingot foglalja magába tejszínhabbal, gyümölcskonzervvel és néha túróval, vagy mályvacukorral.

A cukrászipar színezékként és ízesítőként is használja, illetve jellemzően a kókusz- ill. a marcipán ízekhez párosítják. A legtöbb vasat és káliumot tartalmazza a magvak közül.

Pisztácia hatása:
Jótékony hatásai közül a legfontosabbak: a magas vérnyomás és a vérben lévő koleszterin szint csökkentése. Ez az apró mag antioxidánsokban, fehérjében és vitaminokban gazdag és számos további jótékony hatása van az emberre.

Szüretelni akkor lehet, amikor a héj meglazul, vagy megreped. A héjak bontását megkönnyíti, ha a pisztáciát vízbe tesszük és kirakjuk a napra száradni. A pisztácia sózása szintén vízben történik, pár percig kell főzni sós vízben, majd megszárítva tároljuk. A pisztácia megfelelően hűvös helyen tárolva akár hónapokig is eláll. A pisztácia héja minél jobban ki van nyílva, a termés annál finomabb.

Pistacia Terebinthus (μαστίχα)

Ez a pisztáciafaj szintén őshonos Görögországban, Krétán tsikoudiának nevezik és a helyi seprő pálinka különböző ízesítéséhez használják, melynek a neve: Tsikoudia. A növény tannin és gyantás anyagokban gazdag, aromája és gyógyhatása miatt használták a klasszikus Görögországban. A kérgéből édes illatú gumit, a gubacsokból nyert csersavból pedig a barnuláshoz szükséges anyagot állítanak elő. Keleten ugyanezt az anyagot rágószerként használják.

A terebin (gyanta) talán legkorábbi ismert forrása a Pistacia terebinthus. A terebit széles körben használták, baktériumölő hatása miatt tübbek között régi borok tartósítására is.

Pistacia lentiscus

Főként a görög Chios-szigeten termesztik illatos gyantája miatt. A vegyiparban használt masztix a Földközi-tenger vidékén honos pisztáciafa kérgéből nyert gyanta, mely lakkok és ragasztók alapanyagául szolgál. A színészek szintén ennek az anyagnak a segítségével ragasztanak fel álszakállat, bajuszt.

A masztix gyanta egy viszonylag drága fűszer, melyet elsősorban a legalább 2400 éves rágógumi előállításához használtak. Íze erős, kissé füstös, gyantás aromáját kissé szokni kell. A masztix a római időkben népszerű volt a gyermekek körében. A masztixot elsősorban aromaként, vagy annak gumis tulajdonságát tekintve rágógumiként használják. Fűszerként Görögországban a szeszes italok és likőrök ízesítésére (pl. Mastichato and mastica kioszi ősi italok) illetve a rágógumi, számos sütemény, kanalas édesség és desszert ízesítéséhez, ritkán sajtokhoz is használják. A masztix a görög fesztivál kenyerek és a Myron, egyik fő összetevője. Fesztiválkenyerek pl. az édes kenyér tsoureki és a hagyományos újévi Vasilopita, a Myron pedig az a szent olaj, amit az ortodox egyházak használnak.Kiosz szigetén ősidők óta termelik a masztixot, melyet az ágak héjának hosszában történő felmetszésével kapják. A kifolyó gyanta kőlapokra csurog, ez kevésbé értékes árunak számít, mint a gyanta azon része, mely már az ágakon megszilárdul – ezek a darabok számítanak a legfinomabb, legjobb árunak. A betakarítás június és szeptember között történik. Miután a masztixot összegyűjtik, kézzel átmossák a napon száradni hagyják.

A középkorban olyan nagyra tartották, hogy masztixot rágni csak a szultán privilégiuma volt, úgy vélték, hogy gyógyító ereje van. Egyedül a szultán háreme használhatta még levegő illatosító és kozmetikumként. Ma a gyanta elsődleges összetevő a testápolásban, mint pl. a fogkrém, haj- és bőrápolók, kenőcsök, parfümök. A középkori hit a gyanta gyógyító erejében nem volt alaptalan. Orvosi célokra különösen a fogorvosok használják fogtömésre, tapaszok ragasztóanyagaként. A masztixot a mediterrán térségben több, mint ezer éve használják a gyomor és bélrendszeri megbetegedések gyógyítására. Rendszeres fogyasztása felszívja a koleszterint, csökkenti a magas vérnyomást és ezzel a szívroham kockázatát is csökkenti.

Mastichochoria (Μαστιχοχώρια)

Mastichochoria, masztix-termelő falu Chios-sziget (Égei-szigetek) déli részén található. A sziget legnagyobb települése Chios, 4744 lakossal. A terület a masztix termelésről híres, nevét is innen kapta. A masztix a masztix cserjéből származó keményített gyanta, melynek betakarításával Chios nagy részét képezi a helyi gazdaságnak. 1822-ben a chiosi mészárlás során, Chios török uralom alatt volt, de Mastichochoria emberei életben maradtak, hogy azok tovább szolgálják a szultán háremének masztix-készletét. A szigeten található 1044 lakosú faluban; Pyrgi-ben található egy kis Masztix-múzeum.

Szinte minden görögországi üdülőhelyen megtalálható a pisztácia kimérve, ezért aki teheti, vásároljon belőle egy keveset, hiszen kellemes íze és rengeteg jótékony hatása mindannyiunknak örömöt okoz!

Küldd be nekünk görög pisztáciás ételrecepted!

Oszd meg! Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!

3 thoughts on “A pisztácia

  1. Örülök, hogy tetszik! :) Szerintem is nagyon érdekes, hogy ez az apró mag mi mindent tud, amit mi nem is gondolnánk.. nekem leginkább a rágóguminak használt gyanta a furcsa, dehát ettől szép az egész! Hogy annyi féle országban annyi féle nép annyi mindent csinál másképp és ez olyan szép! :)

    Tetszett a „kolostoros cukorka” elnevezés, igazán kedvet kaptam hozzá! Ha legközelebb megyünk a Meteorákra (ámen!) akkor biztosan nem hagyjuk ki! De akkor a kolostoros cukorka a Halva? Mert az is kocka alakú és porcukorral szórt, és elvileg a törököktől származik.. – én mindössze ennyit tudok a halváról..

  2. Nagyon tetszik ez az írás. Ez a Pistacia növénycsalád, amelyet mi leginkább terméséről ismerünk és szeretjük nassolni, egy csodálatos rengeteg felhasználást nyújtó növény.

    Pistacia lentiscus – kapcsán kiemelném azt a görög édességet, amelyet az én családom, mivel először a Meteóráknál fogyasztottuk először, ” kolostoros cukorkának(édességnek) ” neveztünk el, ami nem más mint a LOUKOUMIA -ΛΟΥΚΟΥΜΙΑ με μαστίχα Χίου (Xίος-Chios Χίου- Chiosi). Ehhez a (ejtsd:lukumia) egy porcukorba forgatott kis kocka alakú édesség készítéséhez is használják a Pistacia lentiscus (masztiha) fa gyantáját amely fa olvastam csak a sziget déli részének falvaiban őshonos. amúgy azt is olvastam, hogy az édesség maga török és a 19. században került be Görögországba. Bizonyára a másik nevét sokan ismeritek. Az a Szultánkenyér (török neve:lokum)….Nagyon finom. A görög ízek megismerése kapcsán ez kihagyhatatlan. A gasztronómia fórumban megmutatom nektek a hazánkban is elérhető édességet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük